Megtapasztaltam, hogy mindennek oka van. Minden út oda vezet, ahol az embernek lennie kell. Kisparaszti gyökereim vannak, kapáltam kukorica földet, homokon szőlőt, vágtunk disznót, együtt szüretelt a család, ahogy azt kell. A Tisza mellett, az Alföldön, Csongrádon nőttem fel. A Tisza alapérzés és alapérték.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a munkám egyben a küldetésem, aminek a szervezeti hátterét is magunknak teremtettük meg barátaimmal, szakmai partnereinkkel. Voltak-e, és vannak-e nehézségek, kihívások, tragédiák? Igen, de az út egyre tovább visz előre, mert hiszek benne, hiszek magamban és az ügyben, hiszek az emberekben, akik körülvesznek. Minden más jön magától. Inspirált a természet csodája, ma is építkezem belőle. Kreativitást és játékos szellemet, no meg szervezettséget adott a testnevelés, a játékok és azok szabályai, a szabadidő- és tábor szervezési ismeretek (Szombathely, BDTF). Nem véletlenül jártam a helyi termék és turisztikai fesztiválokat sem. A gyümölcsész hálózat, a magbörzék, a Biokultúra Egyesület, a Sajtkészítők Egyesülete, a Szociális farmok világa mind vitt az úton előre. Jöttek az olvasmányok, és vittek tovább: Wass Albert, Hamvas Béla, Csíkszentmihályi Mihály, Rudolf Steiner…

A jogszabályok értelmezésében szereztem gyakorlatot (a gazdák nyelvén), és úgy élem meg ezek olvasását, mint valami Poirot, vagy Colombo detektív regényt. Hol a „baki”, mi a megfejtés? Fura – nekem is -, de működik, sokaknak tudok ezzel segíteni. Azonban sok-sok év jogszabály homálybogozása során azt láttam, hogy az emeberek a végeláthatatlan jogi akadályoktól megrettennek (nem csoda). Így bármily hasznos is ez a „képességem”, az élmények és a segítés felé folytattam az utam. Ha kell, találkozni fogunk….

A sajtokról szóló mesekönyv ötlete 7 évvel ezelőtt született meg. Erről bővebben a KÖNYV menüpontban olvashatsz. A mese életrekelt, hőseit és a Sajtbolygó tájait én magam rajzoltam meg. Fogadjátok épp oly szeretettel, ahogy megszülettek.